Sánta Ferenc Ötödik Pecsét
Döbbenetes és rémisztő perspektíva, mihez vezet Keszei művészi fényképész ( Szakály Aurél) hisztije és sértettsége, monológjából ugyanis nem egy messianisztikus öntudattal felvértezett forradalmár zavaros okfejtése mint egy pitiáner bosszúálló képe rajzolódik ki. Gyurica órásmester ( Farkas Ignác) dilemmája eljut a nézői agyig, de az, hogy saját tomoceuszkakatitiségünkön vagy gyugyuságunkon gondolkodunk, nem feltétlenül a színésznek köszönhető. Hallgatása csak hallgatás, nem megfigyelés és fegyelmezett titoktartás. A nyilasokat játszók beosztásuktól függetlenül azért ijesztőek, mert azt bizonyítják, bárki kerülhet ordas eszmék hatása alá. Bárki, aki amorális vagy ignoráns. És aki közülük még manipulálni is tud, az magasabbra jut, mint az elegáns, öltönyös, magát be nem szennyező Civilruhás ( Sztarenki Pál). Krisztusi pózban, hosszú láncon lóg a Vasöntő. A szerepet játszó Baj László inai megfeszülnek, teste vörös festékkel leöntve, könyörületért sóvárgó tekintete az erkélyig ér. Az előadásban Kalmár Pál korabeli dalai szólnak atmoszférateremtő jelleggel.
Sánta ferenc ötödik pecsét könyv
A Húsz óra és Az ötödik pecsét című regényeiből film készült (lásd Húsz óra (film) és Az ötödik pecsét (film)). Sánta Ferenc emléktáblája Budapest XIII. kerületében (2009) Művei [ szerkesztés] Sokan voltunk (1954), elbeszélés (az Irodalmi Újság hasábjain) Téli virágzás; Magvető, Bp., 1956 Farkasok a küszöbön. Elbeszélések; Szépirodalmi, Bp., 1961 Az ötödik pecsét. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1963 Húsz óra. Krónika; Magvető, Bp., 1964 Az áruló; Magvető, Bp., 1966 Éjszaka. Az áruló. Dráma; Magvető, Bp., 1968 Isten a szekéren. Válogatott novellák; Szépirodalmi, Bp., 1970 Föld. Válogatott elbeszélések; vál., utószó Vajda Zsuzsanna; Tankönyvkiadó Intézet, Újvidék, 1981 ( Házi olvasmány 2. oszt. ) Kicsik és nagyok. Novellák; Népszava, Bp., 1982 ( Népszava könyvtár) A szabadság küszöbén; FSP Literátor DTP Ny., Bp., 1993 (esszék, cikkek, interjúk) Halálnak halála. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix–Patent, Bp. –Ungvár, 1994 (Örökségünk) Sánta Ferenc művei 1-2. ; szerk., utószó Vasy Géza; Masszi, Bp., 2002 Sánta Ferenc; vál., szerk., bev.
Az egyik legjobb regény, amit valaha olvastam a diktatúrák és az emberi természet közötti kapcsolatokról, ennek erkölcsi kérdéseiről. A nyilas diktatúra napjai adják a cselekmény keretét, de ez szabadon behelyettesíthető bármi mással: kommunizmussal, nácizmussal, bármilyen olyan rendszerrel, amely zsarnokságra épít. A regény első jelentésrétegét tekintve négy kisember története ez, akikben közös, hogy csak "meg akarják magukat húzni", ki ilyen, ki olyan módon, egyszerűen túl akarnak élni. Nem akarnak ők beleszólni a politikába, egyszerűen csak át akarják vészelni a nyilas diktatúrát csakúgy, mint a történelem más viharait. Na persze ez lehetetlen. Hangsúlyosan az átlagember megtestesítői ők, de nem kezelhetők teljesen homogén csoportként. A cselekményből kiderül, miért. A regény egyben azt is megmutatja, hogy mennyire nem érvényesek azok az erkölcsi kategóriák, amelyekkel egyesek annyira szeretnek dobálózni. Ilyen például a "hazafi" és a "hazaáruló", a "gyáva" és a "bátor", vagy a "jó" és "rossz" ember fogalma.
A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni. " Ő már odaadott mindent korábbi verseiben, novelláiban, regényeiben, drámáiban. Ereje főként humanizmusában, morális bölcseletében és realista ábrázolóerejében, sallangmentes, lényegre törő fogalmazásában rejlett. Ezért is mondták róla: prózái verstömörségűek. Rendkívüli lényeglátó képességével egyszerű, közérthető módon tudta formába önteni gondolatait. Írásaival elsősorban a legveszedelmesebb emberi ostobaságra, a fanatizmusra hívta fel a figyelmet. Ezek egyik gyöngyszeme 1963-ban megjelent regénye, Az ötödik pecsét, amelyből 12 évvel később Fábri Zoltán méltó adaptációt készített, többek között Őze Lajos, Márkus László és Latinovits Zoltán színészóriások főszereplésével. 1944-ben, a nyilasterror végnapjaiban négy kisember ücsörög egy kocsmában, akik mintha bizonyos "kasztokat" is képviselnének. Kovács szaki, az egyszerű, józan életű, kétkezi munkájából élő, megbízható és becsületes asztalos. Béla kolléga, a műveletlen, jóindulatú, ugyanakkor ízig-vérig kereskedő habitusú, ügyeskedő, számító kocsmáros.
Vasy Géza; Alexandra, Pécs, 2004 (Kossuth-díjas írók) Farkasok a küszöbön. Válogatott elbeszélések; vál., szerk. Veress István; Arión, Bp., 2008 Nemzet, hatalom, erkölcs; Stúdium, Kolozsvár, 2009 Sánta Ferenc; vál. Mózsi Ferenc, Vasy Géza; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút–PIM, Bp., 2014 + CD (Hang-kép-írás) Válogatott novellák; Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016 Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét. Sánta Ferenc azonos című műve alapján; összeáll., szerk.
Elárulok egy trükköt: ha négy ember beszélget egy kocsmaasztalnál, szinte egy egész előadás milyensége múlhat azon, hogyan ülteti le őket a rendező. Ha úgy, mint mondjuk harminc-negyven évvel ezelőtt volt kötelező - azaz szemben a közönséggel, mint Krisztust és az apostolokat az utolsó vacsorán -, akkor a rendező elsősorban a láthatóságra koncentrál, és kevéssé bízik a színészekben. Hogy egyéb rendezői elvekre, bátorságra, egyebekre már ne is következtessek ebből. Nos, Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényének túl-túlnyomó részében ez történik: négy ember szemben velünk beszélget egy kocsmaasztalnál: Gyurica, az órás, Király, a könyvügynök, Kovács, az asztalos és Béla kolléga, a kocsmáros. Az életről beszélgetnek, a könyvek fontosságáról, a borjúszegy elkészítési módozatairól, a fák megmunkálhatóságáról, a dohányról, történeteket és tapasztalatokat mesélnek - a tomboló nyilasterror kellős közepén a kocsma a béke szigetének látszik, ahol a legfőbb konfliktust a rezonőr, titokzatos, cinikus és filozofikus Gyurica gerjeszti, örökös kötekedésével, ellentmondásával.
Majd betéved egy alkalmi vendég, Keszei, a rokkant fényképész. Tél van, ám 1944 decembere, a nyilas rémuralom ideje. A kezdetben semlegesnek mutatkozó beszélgetést azonban hirtelen élessé változtatja Gyurica, az órásmester. Egy példázatot tár eléjük a kegyetlen zsarnokról és rabszolgájáról. Gyugyu, a rabszolga csupán azzal vigasztalhatta magát, hogy ő egész nyomorúságos életében mentes maradt a bűntől. A zsarnok viszont arról volt meggyőződve, hogy ő a világ legrendesebb embere. Gyurica azt kérdezi a társaságtól, hogy ha most azonnal meghalnánk, majd újra feltámadnánk, melyik sorsot választanák: a zsarnokét vagy a rabszolgáét. A társaság elbizonytalanodik, nem tud válaszolni, viszont az alkalmi vendég határozottan kijelenti, hogy ő vállalná a rabszolgasorsot. Hazamennek, de a példázat a többieket sem hagyja megszólítatlanul. A kocsmáros és barátai arról elmélkednek hosszan, hogy ők mindannyian kisemberek, az a legokosabb, ha csak azt teszik, amit megengednek nekik. Meg kell elégedniük a kis hétköznapi örömökkel, a lázadás pedig lehetetlen.
Rémtetteinek sora ennél jóval hosszabb. Gyugyu egészen haláláig – amely egy párduc gyomrában érte – azzal vigasztalta magát, hogy a temérdek szenvedés ellenére tisztességes, bűntelen életet élt. Az ivócimborákat mélységesen felkavarja a történet, ám Gyurica nem tágít. Öt percet ad arra, hogy döntsenek: ha most meghalnak, és rögvest utána feltámadnak, akkor vagy Tomoceuszkakatiti, vagy Gyugyu lesz belőlük, aszerint, hogy melyiket választották. Harmadik lehetőség nincs. A zsarnokságról való fiktív, látszólag tét nélküli moralizálást valós kényszerhelyzet akasztja meg. Két egyenruhás nyilas lép be a kocsmába. Ettől kezdve az olvasó szinte a saját bőrén érzékeli, hogy Lucs-lucs szigete nincs is olyan távol… A szereplők akarva-akaratlan végzetük felé sodródnak. Sánta Ferenc még számos elgondolkodtató fordulatot tartogat számunkra regényében. Például szembesít bennünket a szavaink és tetteink között tátongó szakadékkal, amelyen csak akkor verhetünk hidat, ha feltépjük a lelkiismeretünket elfedő, megkérgesedett hályogot.
Az áruló drámaváltozatát Éjszaka címmel mutatták be 1968. március 8-án a Katona József Színházban, Egri István rendezésében. A színházi változat elsősorban dramaturgiai tömörítést mutat. Új elem a zárókép: a végül magára maradó Író rádióadókat kapcsolgat, s azokon a világban mindenfelől háborús híreket hall. A műből Gaál István 1989-ben tévéfilmet rendezett Éjszaka címmel.
Sánta Ferenc (1927) Erdélyben született, 1944-ben került Magyarországra. Lírai elbeszélésekkel indult, amelyekben erős az önéletrajziság motívuma s a szegénység, a kisközösségek összetartozás-tudata, meghatározó az emberi helytállás (Sokan voltunk; Téli virágzás; Emberavatás). 1956 után átalakult írói szemlélete és poétikája. Intellektuálissá vált látásmódja, térben és időben általánosan érvényesnek bizonyuló igazságok ábrázolására törekedett – gyakran parabolikus szerkesztéssel – előbb elbeszélésekben (Tyúk és kakas; A Müller család halála), majd három regényében. Az áruló (megjelent 1966-ban) történetfilozófiai kérdésekkel nézett szembe, az etikus történeti cselekvés lehetőségeit keresve a huszita háborúk korába helyezett cselekményben. Az ötödik pecsét (1963) az író etikai nézeteit összegzi: minden emberben megvan az erkölcsi ítélőképesség, de nem mindenki és nem mindig hallgat rá. A Húsz óra (1964) a magyar közelmúlt történelmében kutatja az emberi boldogság lehetőségeit és akadályait, sok nézőpontú és több idősíkú regényszerkezettel.
- Sánta ferenc ötödik pecsét könyv
- Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét/Húsz óra/Az áruló (Magvető Könyvkiadó, 1979) - antikvarium.hu
- Santa ferenc ötödik pecat